Az utcákat járva gyakran találkozhatunk erősen felnedvesedett, málló vakolatú épületekkel, különösen városaink óvárosi részein.

Gyakran a műemlék, vagy műemlék jellegű, nagy értékű épületeken szembesülhetünk ezzel a problémával.

Egészen a XX. századig az épületeket csak az esőtől, illetve a felülről érkező nedvesség és csapadék ellen védték, valamint - ha készült is talajvíz illetve talajnedvesség elleni szigetelés - az gyakran nem megfelelő minőségben, vagy csak hiányosan.

Ezen felül a múlt században alkalmazott kátránypapírok élettartama is hozzávetőlegesen ötven év, ami azt jelenti, hogy megfelelő kivitelezés esetén is a XX. század első felében épült épületek jelentős részénél már találkozhatunk a falazat átnedvesedésének problémájával, károsító sókiválásokkal, amit a köznyelv csak salétromosodásként emleget.